A mindennapi felnőtt élet során
az emberek idejük nagy részét a munkahelyi közegben
töltik. A stressz szinte minden munkavállalót érint, ezek lehetnek akár egyéni, csoportos, vállalati, vagy vállalaton kívüli stresszforrások. Nagyon fontos a dolgozók törekvése az egyéni stresszoldásra, amivel csökkenhet a stressz, ebből fakadóan kevésbé lesz feszült és jobban fog teljesíteni.
De mi a helyzet akkor, ha ezt túl későn ismeri fel, mit tehet a kiégés ellen, hogyan előzheti meg?
Pozitív és negatív stresszhatások
A stressz a szervezet reakciója a fizikai és érzelmi változásokra. A társadalomban élő minden egyes személy más és más, mindenki máshogy éli meg a stresszhatásokat. Vannak, akik a változásokra pozitívan reagálnak és vannak, akikre ugyanazok distresszként hatnak.
Mindenkit érnek olyan stresszhatások, melyeket kezelhetetlennek és jelentősnek éreznek. A hosszú távon fennálló stresszforrások állnak a krónikus stressz, kimerültség, és a depresszió hátterében, amikor az egyén úgy érzi, hogy nincs hatással a vele történő eseményekre. Emiatt veszélybe is kerülhet és kialakulhat egy tehetetlenségi állapot és már akkor sem küzd, amikor képes volna rá. Az, hogy ki hogyan éli meg ezeket a hatásokat és hogy elhúzódó, krónikus stressz alakul-e ki, az egyén megítélésétől és a helyzetre való érzelmi befolyásoltságától függ.
A munkahelyi kiégés folyamata
Mivel a felnőttek életük jelentős részét töltik a munkahelyen, a krónikus stressz kialakulásának egyik legjellemzőbb forrása a munkahelyi stressz. A munkában sok olyan tényező van, amire nincs az egyénnek ráhatása, emiatt növekszik a feszültség.
A munkahelyre jellemzőek a feladatokkal kapcsolatos stresszorok, az erőfeszítés és jutalom, az egyénen belüli komponensek és a szervezetben betöltött szerep. Ezek mind hatással vannak egymásra. Ha ezek közül több tényező is jellemző, és azok hosszú távon fennállnak, akkor egy fizikai, érzelmi és mentális kimerültség alakulhat ki, ezt nevezzük kiégésnek, vagyis burnout szindrómának. A kiégés következménye, hogy az egyén munkahelyi kapcsolatai romlanak, önbizalma, önértékelése, teljesítménye csökken, motiválatlanná válik.
A kiégésnek több szakasza is van:
Idealizmus szakasza: a kezdeti szakasz, amikor valaki hatalmas elánnal veti bele magát a munkába, rendkívül lelkes, sokszor túlvállalja magát és túl magas elvárásokat állít saját maga elé.
Realizmus szakasza: ebben a szakaszban a kezdeti égés alábbhagy, nincs már meg a korábbi megfelelési és teljesítmény kényszer. Ekkor mondható, hogy reálisan látja a munkaköri feladatokat, azokat jól elvégzi és meghúzza a határt a munkahely és a magánélet között. Ez a szakasz az ideális, a cél ezt az állapotot fenntartani hosszú távon.
Stagnálás szakasza: ebben a szakaszban kezdődik a kiégés folyamata. Ekkor a munkavállalónak nincsenek új ötletei, a lelkesedése alábbhagy, gyakrabban vét hibát, nincs motivációja a munka irányába. A munkatársakkal való kapcsolata romlik, leginkább csak saját problémáinak megosztása érdekében folytat társalgást.
Frusztráció szakasza: ilyenkor már leginkább csak a rosszat látja a munkában, a negatívumokra koncentrál. Nem csak a munkáját nézi le, hanem más személyeket is. Teljesítménye jelentősen csökken, csak a kötelező minimumot teljesíti.
Apátia szakasza: a kiégés utolsó szakaszában az egyén teljesen érdektelenné válik, egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy hogyan teljesít és úgy érzi, hogy ezen nem lehet segíteni.
Nehéz megkülönböztetni a depressziótól
Nagyon fontos tudni, hogy a kiégés nagyon hullámzó folyamat, ami a kezdeti figyelmeztető jeleknél beazonosítható és segíteni lehet rajta. Később azonban sokkal nehezebb felismerni és elkülöníteni a depressziótól. Figyelmeztető jelek lehetnek, amikor a dolgozó nem tudja a korábbi színvonalon elvégezni a feladatokat, gyakran elégedetlen, a problémák megoldását elhaszasztja, tolja maga előtt. Ide sorolható az ingerlékenység, enerváltság, a munkatársakkal való távolságtartás, illetve a gyakori megbetegedések is.
Ha tisztában van a kiégés jellemzőivel, akkor könnyen felismerheti, tehet ellene, vagy segítséget is kérhet.
Megelőzés
A kiégés megelőzése a munkáltató és a munkavállaló közös feladata. A munkáltatónak olyan feltételeket kell biztosítania, amikkel megakadályozhatja a burnout szindrómát. A munkavállalókkal szemben reális elvárásokat kell megfogalmazni, biztosítania kell a megfelelő munkaeszközöket, az anyagi biztonságot, a tanulási lehetőségeket és rendszeres szakmai visszajelzéseket kell adni. Érdemes közös munkahelyi programokat szervezni,
amikor a munkáltató és munkavállalók más szemszögből is megismerhetik egymást. A munkavállalónak meg kell húzni a határokat a munka és a magánélet között, mindenképp
időt kell fordítania magára és igényire. Már a kezdeti időszakban el kell kerülni a saját magával szemben támasztott, irreálisan magas elvárásokat, és reális, hosszú távon is fenntartható célokat kitűzni maga elé.
A kiégés megelőzhető. Az egyén és munkáltató felelőssége egyaránt, hogy ismerjék a kiégés jeleit és meg tudják azt előzni, hiszen nem csak a teljesítményre, hanem az egészségi állapotra is negatív hatással lehet. Ha megfelelő figyelmet fordítanak a megelőzésre, akkor eredményes, hosszú távú munkakapcsolat alakulhat ki.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
