A stressz ma már egy olyan fogalom,
amit mindenki ismer, mindenki tapasztalt. Vannak
olyanok, akiket alkalmanként ér stresszhatás és vannak, akiknek folyamatosan meg kell küzdeniük vele és a hatásaival. A stressz közvetlen hatással van a szervezetre, felborul a fizikai és a pszichológiai egyensúly, hatást gyakorol a szervekre, sőt táptalajt adhat súlyos megbetegedések kialakulásának is.
A stressz egy természetes reakció a szervezet részéről
Egy élethelyzet, esemény stresszfaktora függ bizonyos tényezőktől. Ilyenek például a stresszhatás jellege és súlyossága. Vannak különböző fizikai ingerek, amik stresszorként jelennek meg, ilyenek a hideg, meleg, a zaj stb. A stresszor súlyossága is fontos tényező, hiszen minden ember életében vannak hatások, melyek viszonylag gyorsan változnak, jönnek és mennek, de vannak olyanok is, amelyek annyira jelentősek, hogy akár az egész életre kihatnak.
A szervezet stresszválaszának lényege, hogy vészhelyzetben megvédje magát és felkészítse a szervezetet a mihamarabbi reakcióra. Gyakran előfordul, hogy a stresszhelyzet elhúzódik (például rossz párkapcsolat, munkahelyi problémák), ami miatt krónikus stressz alakul ki. Krónikus stressz esetében az egyén gyakran ingerlékeny, szorong, izzad, stresszevő lesz, kialakulhat álmatlanság, bőrproblémák, sőt depresszió is.
Mi történik a szervezetben?
A stresszválaszért a központi idegrendszer felelős. Vészhelyzetben a központi idegrendszer vegetatív ága aktiválódik, aminek hatására a szervezet felkészül a külső hatással történő megküzdésre. A központi idegrendszer aktiválódásának következtében a mellékvese stresszhormonokat termel, adrenalint és kortizolt. Ennek hatására gyorsul a szívdobogás, fokozódik a véráramlás olyan területekre, ahol szükség lehet rá a külső hatások következtében, mint például az izmok. Amikor a vészhelyzet megszűnik, a szervezet visszaáll a korábbi állapotába. Ez naponta akár többször is megtörténik, és nem okoz problémát.
Krónikus stressz kialakulása során más a helyzet. Ilyenkor a válasz folyamatosan fennáll, megváltozik a belső egyensúly és a szervek megbetegedhetnek.
A stressz hatására kialakulhatnak:
- autoimmun betegségek,
- allergiás megbetegedések,
- magas vérnyomás,
- növekedhet a szívroham kockázata,
- tartós izomfájdalmak léphetnek fel, mint a váll- és hátfájás, növekszik a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata is, mivel a szervezetnek több energiára van szüksége, ami miatt nő a glükóz kiáramlás, felborul a
szénhidrát anyagcsere,
- emésztőrendszeri megbetegedések
- szexuális diszfunkciók
- gyengülhet az immunrendszer.
Megküzdési stratégiák
A stressz okozta negatív hatások elkerülése érdekében különböző megküzdési stratégiákat lehet alkalmazni. A kialakuló vészhelyzetre minden egyén másként reagálhat, ezeket a próbálkozásokat nevezzük megküzdésnek. A stresszel való megküzdés egy rendkívül szerteágazó téma, de az egyén szempontjából a legfontosabb a mindennapos megküzdési módokat ismerni, ezeket szeretnénk bemutatni.
A megküzdés, vagyis coping fogalmának nincs egy általánosan elfogadott definíciója. Pszichológusok szerint megküzdésnek tekinthető minden olyan tudatosan alkalmazott cselekedet vagy kognitív művelet, amit az egyén alkalmaz egy stresszel teli helyzet kezelésére, annak feldolgozására. A stressz feldolgozása során nagyon fontos az erőfeszítés, a célirányosság, a tudatosság, a romboló gondolatokat kizárása, a stresszhatás típusa és intenzitása. A feldolgozás sikeressége nagyban függ az egyén megküzdési képességeitől, a személyiség stabilitásától.
A megküzdési stratégiák csoportosítására alkalmazzák a Problémafókuszú és az
érzelemközpontú megküzdést
A Problémafókuszú megküzdés
Ebben az esetben az egyén megoldást keres, arra fókuszál, hogy megpróbálja megszüntetni, csökkenteni a problémát, hogy a jövőben el tudja kerülni. Ebben az esetben az egyén lát rá esélyt, hogy megváltoztassa a helyzetet, képes felmérni azt, megoldási módokat keresni és választani, illetve végrehajtani.
Az érzelemközpontú megküzdés
Ebben az esetben az egyén megpróbálja csökkenteni az adott helyzettel kapcsolatos feszültségeket és érzelmi károkat, valamint megpróbálja elkerülni a negatív érzelmek elhatalmasodását. Ezt legtöbbször akkor alkalmazzák, amikor nem lehet megváltoztatni a
körülményeket, mint például egy szeretett személy elvesztése. Ilyenkor a megküzdés célja, hogy jobban érezze magát. Erre alkalmazhat adaptív és inadaptív stratégiákat is, mint a sport, támaszkeresés (barátok, rokonok), vagy a gyógyszerek, alkohol, tudatmódosító szerek
használata.
Az érzelemközpontú megküzdés
Ebben az esetben az egyén megpróbálja csökkenteni az adott helyzettel kapcsolatos feszültségeket és érzelmi károkat, valamint megpróbálja elkerülni a negatív érzelmek elhatalmasodását. Ezt legtöbbször akkor alkalmazzák, amikor nem lehet megváltoztatni a körülményeket, mint például egy szeretett személy elvesztése. Ilyenkor a megküzdés célja, hogy jobban érezze magát. Erre alkalmazhat adaptív és inadaptív stratégiákat is, mint a sport, támaszkeresés (barátok, rokonok), vagy a gyógyszerek, alkohol, tudatmódosító szerek használata.
Sajnos sokan hajlamosak a problémafókuszú megküzdést előtérbe helyezni és az érzelemközpontú megküzdést a háttérbe szorítani, minősíteni. Folkman és Lazarus elmélete szerint a két megküzdési stratégia együtt járhat, mivel az érzelmi egyensúly helyreállítása előfeltétele a probléma megoldásának.
A két megküzdési stratégia között tehát nem lehet dönteni, hogy melyik a jobb, a legelőnyösebb, ha valaki minél nagyobb megküzdési készséggel rendelkezik, mivel úgy rugalmasabban tudja kezelni a stresszes helyzeteket és hamarabb, könnyebben képes megfelelően reagálni.
Megelőzés
A testi és a lelki egyensúly megtalálása, megtartása is komoly kihívásokat jelent a modern társadalomban, ezért fontos nagyobb hangsúlyt fektetni a prevencióra. A mindennapos stresszhatások csökkentése, és könnyebb kezelhetősége érdekében, érdemes minél több időt fordítani a kikapcsolódásra és a megfelelő mennyiségű, minőségű alvásra.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
